2016. július 9., szombat

Dionisziosz metropolita az Isteni Liturgiáról - A kezdőáldás

„Áldott az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek Országa…”
Az Isteni Liturgia fölöttébb szent és magasztos módon veszi kezdetét. E szavak, amelyek kíséretében a pap a magasba emeli az Evangéliumot a Szent Oltárasztal előtt, mintegy a szent cselekmények fénylő kapuját jelentik, a keresztény hit fennhangon való kihirdetését. Mindjárt két igazság, két isteni valóság is kifejezésre jut e szavakban: az Isten Országáé és a Szent Háromságé. Ugyane szavakkal kezdődik az összes szentségi cselekmény is, amelyek egykor a liturgia részét képezték, azaz a Keresztelés, a Bérmálás, a Házasság, s a máig is a liturgia alatt végzett felszentelés a szerpapi szolgálatokra (hirotonía). Ma tehát, olyan röviden és tömören, ahogy csak lehet, a Szentháromságról és az Isten Országáról fogunk szót ejteni.

A Szentírás azt mondja, Isten Országa a mennyek országa. Az Angyal, amikor Máriának az égi hírt hozza, összekapcsolja ezt az országot Jézus Krisztus személyével, s azt mondja, hogy „az ő országának nem lesz vége”. Krisztus, midőn, elkezdi művét, a mennyek országának eljövetelét hirdeti: „Ímé, elközelgett a mennyeknek országa”. Olykor a jelét is adta e mennyei országnak, így szólva: „”. Eszerint a mennyek országa Isten uralmát jelenti a tévedés lelke fölött, amely a világot kormányozza[1.]. Jézus Krisztus is megmondta: „Az én királyságom nem evilágból való”, és hogy „Isten Országa bennetek van”.

A mennyek országa, melynek dicséretével kezdődik a Szent Liturgia, másvalamit takar tehát, mint az evilági kormányzatok. Itt azonban még mást is tekintetbe kell vennünk. Abból kell kiindulnunk, hogy az egyetlen Isten három személyből áll: az Atyából, a Fiúból és a Szentlélekből. Ebbe az egységbe felvétetik az ember is, mivel ő „Isten képére és hasonlatosságára” lett teremtve, vagyis az ember éppúgy személyi valóság, akár az Isten. Amikor személyről beszélünk, azt értjük alatta, hogy mind az Istennek, mind az embernek öntudata és akarata van: a személyiség lényege ugyanis az akarat és az öntudat. Ez, más szóval maga a szabadság, mert a szabadság a személyek tudatos mivoltát és szándékos cselekvését jelenti.

Micsoda hát tulajdonképpen az Isten Országa? Zavartalan közösség és egység a Szentháromság hármas személyében, és ennek folyományaképp az emberek szintén személyes közössége. Kizárólag a személyek, mint szabad létezők, alkothatnak közösséget, s épp ezért közösség alatt sem pusztán valami mesterségesen létrehozott halmazt kell értenünk, hanem személyek szabad kapcsolatát és egységét. E személyek pedig az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az egy Isten a mennyben, s az emberek, itt a földön. S nem szabad megfeledkeznünk az angyalokról sem, akik szellemi, ám szintúgy személyes létezők. Vagyis az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az Isten, az emberek és az angyalok közössége az Isten Országa. Nem egy önkényes politikai, avagy világi jellegű rendszer, hanem személyek szabad közössége. Ez pedig az Egyház: az eucharisztikus közösség az Atya, a Fiú és a Szentlélek országa. Eucharisztikus közösség pedig az a közösség, amely Egyházat alkot, hogy bemutassa az isteni Eucharisztia misztériumát.

A kezdőáldás az Áminnal végződik, mint ahogy minden más papi fennhang is. Általában véve valamennyi fennhang célja, ahogy azt látni fogjuk, a Szentháromság dicsőítése. Az Ámin héber eredetű szó, amelyet a keresztény istentisztelet átvett: mindig a nép válaszol így, és kettős értelme van: egyrészt maga a felelet, másrészt a megerősítése annak, hogy amit a pap mond, az létező tény, vagy legalábbis kívánjuk, hogy úgy legyen. Itt, mindjárt a kezdet kezdetén nyilvánvaló lesz az Egyház testének egysége, s hogy a liturgia valóban a papság és a nép együttműködésének gyümölcse, ahogy azt már az előzőekben is mondtuk: nem azért gyűlünk ugyanis a templomba, hogy magunkban, egyenként imádkozzunk, hanem hogy kifejezzük az Egyház titkát. A régi időkben az Ámint legalábbis minden, a templomban összegyűlt hívő visszhangozta, s az úgy hangzott, akár a mennydörgés. A Szent Liturgia egy magyarázója a következőképpen ír: „A hívek a pap szavára mind Áminnal felelnek, s így megmutatják, hogy magukévá tették, amit a pap mond”. Az Egyház eucharisztikus közössége nem más, mint a Háromságos Isten Országa most, és mind örökkön-örökké, ámin.

[1.]A görögben a Βασιλεία του Θέου kifejezés ugyanis szó szerint Isten Királyságát jelenti.