2019. május 12., vasárnap

Filadia

Ἐπὶ τὰς Πηγάς
A Forrásoknál
Κυριακή, 12 Μαΐου 2019
2019. május 12., vasárnap


Κυριακή τῶν Μυροφόρων
Lukács 12. vasárnapja
Τῶν ἐν Ἁγίοις Πατέρων ἡμῶν Ἐπιφανίου καί Γερμανοῦ. 
Nagy Szent Euthümiosz emléke




Ἀπολυτίκιον Ἀναστάσιμον.
Feltámadási apolitikion
Ἦχος β΄.
1. hang
Ὅτε κατῆλθες πρὸς τὸν θάνατον, ἡ ζωὴ ἡ ἀθάνατος, τότε τὸν ᾍδην ἐνέκρωσας, τῇ ἀστραπῇ τῆς Θεότητος· ὅτε δὲ καὶ τοὺς τεθνεῶτας ἐκ τῶν καταχθονίων ἀνέστησας, πᾶσαι αἱ Δυνάμεις τῶν ἐπουρανίων ἐκραύ-γαζον· Ζωοδότα Χριστὲ ὁ Θεὸς ἡμῶν, δόξα σοι.
Bár a sírkövet a zsidók lepecsételték, és a vitézek őrizték szeplőtelen' Testedet, feltámadtál harmadnapon Üdvözítő, életet ajándékozva a világnak. Ezért a Mennyei Hatalmak ezt kiáltják Néked, az Életetadóna,k: Dicsőség a Te feltámadásodnak Krisztus, dicsőség a Te Országodnak, dicsőség a Te gondviselésednek, egyedülvaló Emberszerető.
Κοντάκιον
Kontákion
Ἦχος πλ. δʹ.
1. hang
Εἰ καὶ ἐν τάφῳ κατῆλθες ἀθάνατε, ἀλλὰ τοῦ ᾍδου καθεῖλες τὴν δύναμιν, καὶ ἀνέστης ὡς νικητής, Χριστὲ ὁ Θεός, γυναιξὶ Μυροφόροις φθεγξάμενος. Χαίρετε, καὶ τοῖς σοῖς Ἀποστόλοις εἰρήνην δωρούμενος ὁ τοῖς πεσοῦσι παρέχων ἀνάστασιν.
Aki a szűzi mehet születéseddel megszentelted, és Simeon karjait megáldottad, amint kellett, időben megmentettél minket is, Krisztus Isten. Most pedig békítsd meg a hadakozó népeket, és erősítsd meg az igazhitűeket, akiket megszerettél, egyedülvaló Emberszerető.
Ἀπόστολος
Πράξεων τῶν Ἀποστόλων (γ΄ 1 - 7)
Apostol

Ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, πληθυνόντων τῶν μαθητῶν ἐγένετο γογγυσμὸς τῶν Ἑλληνιστῶν πρὸς τοὺς Ἑβραίους, ὅτι παρεθεωροῦντο ἐν τῇ διακονίᾳ τῇ καθημερινῇ αἱ χῆραι αὐτῶν. Προσκαλεσάμενοι δὲ οἱ Δώδεκα τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν εἶπον· Οὐκ ἀρεστόν ἐστιν ἡμᾶς καταλείψαντας τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ διακονεῖν τραπέζαις· ἐπισκέψασθε οὖν, ἀδελφοί, ἄνδρας ἐξ ὑμῶν μαρτυρουμένους ἑπτὰ πλήρεις πνεύματος καὶ σοφίας, οὓς καταστήσομεν ἐπὶ τῆς χρείας ταύτης· ἡμεῖς δὲ τῇ προσευχῇ καὶ τῇ διακονίᾳ τοῦ λόγου προσκαρτερήσομεν. Καὶ ἤρεσεν ὁ λόγος ἐνώπιον παντὸς τοῦ πλήθους, καὶ ἐξελέξαντο Στέφανον, ἄνδρα πλήρη πίστεως καὶ πνεύματος ἁγίου, καὶ Φίλιππον καὶ Πρόχορον καὶ Νικάνορα καὶ Τίμωνα καὶ Παρμενᾶν καὶ Νικόλαον προσήλυτον Ἀντιοχέα, οὓς ἔστησαν ἐνώπιον τῶν ἀποστόλων, καὶ προσευξάμενοι ἐπέθηκαν αὐτοῖς τὰς χεῖρας. Καὶ ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ηὔξανεν, καὶ ἐπληθύνετο ὁ ἀριθμὸς τῶν μαθητῶν ἐν Ἰερουσαλὴμ σφόδρα, πολύς τε ὄχλος τῶν ἱερέων ὑπήκουον τῇ πίστει.
Testvérek, Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, élőket, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam«, mi is hiszünk, és ezért beszélünk. (Zsolt 116,10G) Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.
Εὐαγγέλιον
ἐκ τοῦ κατὰ Μᾶρκον
(ιε΄ 43 – 47, ις΄1 - 8)
A Szent Lukács szerinti Evangélium
(17, 12 -19)
Τῷ καιρῷ ἐκείνῳ ἐλθὼν Ἰωσὴφ ἀπὸ Ἁριμαθαίας, εὐσχήμων βουλευτής, ὃς καὶ αὐτὸς ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, τολμήσας εἰσῆλθε πρὸς Πιλᾶτον καὶ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ. δὲ Πιλᾶτος ἐθαύ-μασεν εἰ ἤδη τέθνηκε, καὶ προσκα-λεσάμενος τὸν κεντυρίωνα ἐπηρώ-τησεν αὐτὸν εἰ πάλαι ἀπέθανε· καὶ γνοὺς ἀπὸ τοῦ κεντυρίωνος ἐδωρή-σατο τὸ σῶμα τῷ Ἰωσήφ. καὶ ἀγορά-σας σινδόνα καὶ καθελὼν αὐτὸν ἐνείλησε τῇ σινδόνι καὶ κατέθηκεν αὐτὸν ἐν μνημείῳ ἦν λελατομημένον ἐκ πέτρας, καὶ προσεκύλισε λίθον ἐπὶ τὴν θύραν τοῦ μνημείου. δὲ Μαρία Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία Ἰωσῆ ἐθεώρουν ποῦ τίθεται. Καὶ διαγενο-μένου τοῦ σαββάτου Μαρία Μαγδα-ληνὴ καὶ Μαρία τοῦ Ἰακώβου καὶ Σαλώμη ἠγόρασαν ἀρώματα ἵνα ἐλθοῦσαι ἀλείψωσιν αὐτόν. καὶ λίαν πρωῒ τῆς μιᾶς σαββάτων ἔρχονται ἐπὶ τὸ μνημεῖον, ἀνατείλαντος τοῦ ἡλίου. καὶ ἔλεγον πρὸς ἑαυτάς· Τίς ἀποκυλίσει ἡμῖν τὸν λίθον ἐκ τῆς θύρας τοῦ μνημείου; καὶ ἀναβλέψασαι θεωροῦσιν ὅτι ἀποκεκύλισται λίθος· ἦν γὰρ μέγας σφόδρα. καὶ εἰσελθοῦσαι εἰς τὸ μνημεῖον εἶδον νεανίσκον καθήμενον ἐν τοῖς δεξιοῖς, περιβε-βλημένον στολὴν λευκήν, καὶ ἐξε-θαμβήθησαν. δὲ λέγει αὐταῖς· Μὴ ἐκθαμβεῖσθε· Ἰησοῦν ζητεῖτε τὸν Ναζαρηνὸν τὸν ἐσταυρωμένον· ἠγέ-ρθη, οὐκ ἔστιν ὧδε· ἴδε τόπος ὅπου ἔθηκαν αὐτόν. ἀλλ' ὑπάγετε εἴπατε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ καὶ τῷ Πέτρῳ ὅτι προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν· ἐκεῖ αὐτὸν ὄψεσθε, καθὼς εἶπεν ὑμῖν. καὶ ἐξελθοῦσαι ἔφυγον ἀπὸ τοῦ μνημείου· εἶχε δὲ αὐτὰς τρόμος καὶ ἔκστασις, καὶ οὐδενὶ οὐδὲν εἶπον· ἐφοβοῦντο γάρ.
Abban az időben beért Jézus az egyik faluba, ahol szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban, és hangosan kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!« Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. (Lev 13,49) Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus pedig így szólt: »Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?« Aztán így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.«
Η αγάπη και η τόλμη των Μυροφόρων
Το πρωί με την ανατολή του ηλίου «Μαρία ἡ Μαγδαληνή καί Μαρία ἡ τοῦ Ἰακώβου καί Σαλώμη» αγόρασαν αρώματα και ήλθαν για να αρωματίσουν το νεκρό σώμα του Ιησού. Δεν υπολόγισαν κανένα εμπόδιο, ούτε τους Ιουδαίους, ούτε την κουστωδία, ούτε την αμετακίνητη πέτρα του τάφου. Η αγάπη ήταν εκείνη που τις οδηγούσε. Αυτό που προβάλλουν οι Μυροφόρες γυναίκες είναι το ανδρικό φρόνημα που τις διακατείχε. Η κινητήρια δύναμη που ωθούσε τις Μυροφόρες να πάνε στο ζωοδόχο Τάφο, είναι η αγάπη. Για την αγάπη αυτή υποβλήθηκαν σε δαπάνη, σε κόπο, σε κίνδυνο και εξετέθησαν σε απρόβλεπτες καταστάσεις με μεγάλη προθυμία. Ένας σύγχρονος Επίσκοπος γράφει για την αγάπη των Μυροφόρων: ο λογισμός ερωτά, η γλώσσα σιωπά, η αγάπη βαδίζει. Στις δύσκολες περιστάσεις, στα ξαφνικά και δύσκολα περιστατικά τη λύση τη δίνει πάντα ο Θεός. Οι Μυροφόρες γυναίκες που πήγαν να αλείψουν το σώμα του Ιησού είναι έλεγχος για τους σημερινούς χριστιανούς, για όλους εμάς που έχουμε μια δειλία να δείξουμε στους άλλους πως οι σχέσεις μας με το Χριστό είναι στενές. Φοβόμαστε να πούμε πως ο Κύριος είναι το πλέον αγαπημένο πρόσωπο στη ζωή μας. Χρειάζεται τόλμη για να πλησιάσει κάποιος τα ιερά μυστήρια. Χρειάζεται να έχει τον πόθο των Μυροφόρων, να αγαπάει το πρόσωπο του Χριστού, να υπερπηδά τα εμπόδια, που αναφύονται ανάμεσα σ’ αυτόν και τον Κύριο. Να παραδέχεται την Ανάστασή Του και να είναι δεκτικός άνθρωπος, να ακούει τα μηνύματα του Ευαγγελίου, όπως οι ευλογημένες αυτές γυναίκες άκουσαν τη χαρμόσυνη είδηση του Χριστού. Επίσης πρέπει να μπούμε σε σκέψεις για το τι προσφέραμε από τη μεριά μας στο Χριστό. Μήπως ο Χριστός είναι στο περιθώριο της ζωής μας και όχι στο κέντρο; Ο Εσταυρωμένος και Αναστημένος Κύριος πρέπει να συνέχει τη ζωή μας, να τη νοηματοδοτεί, να τη μεταβάλλει και να την αγιάζει. Τα μύρα που προσφέρουμε εμείς, που οφείλουμε να προσφέρουμε, είναι η καλή μας προαίρεση, ο συνεχής αγώνας μας για τον εν Χριστώ αγιασμό και η απέραντη αγάπη στο πρόσωπο του Κυρίου μας.
Jézus, mester, irgalmazz nekünk!
Urunknak és Istenünknek az az emberszerető, jóságos és rendíthetetlen szándéka, hogy az embert üdvözítse. Egyetlen megkötéssel: anélkül, hogy szabadságában korlátozná. Személyiségét nem akarja csorbítani. Azért jön, hogy minden egyes embert üdvözítsen: a fájdalmakat elszenvedőt, a lelkileg sérülteket, a meggyötörteket. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek“ – szól mindnyájunkhoz az Úr hamisságot nem ismerő szája. Isten szándéka egy. Üdvözíteni az embert, felajánlani neki isteni ajándékait, fölemelni őt a földiektől, az anyagból, és „szerfölött értékes és nagy ígéreteket“ ajándékozni neki. Az emberi akarat odaadása, a pozitív válasz az isteni elhívásra jelenti az első lépcsőfokot ahhoz, hogy az Úrhoz közeledjünk, és kegyelmének befogadói lehessünk. Erre a lépcsőre pedig úgy léphetünk, ha átérezzük a tíz leprás helyzetét. Ez azt jelenti, hogy megértjük, hogy egyedül az Úr képes megadni nekünk, amire vágyunk. Ő a nagy gyógyító, lelkek és testek orvosa. Megadja a test gyógyulását, de a lélek békéjét is, a lelkiismeret nyugalmát, az élet nehézségei közepette az erőt, értékes ajándékokat, amit senki más nem adhat meg nekünk. Az Úr mindenütt és mindig jelenlévő. Mellettünk, hozzánk közel. Elég, ha mi, bármilyen nehézség közepette, legyen az testi kín vagy lelki fájdalom, őt szólítjuk. Tárjuk ki karunkat Felé, és látni fogjuk, hogy Ő már felénk tárja mindenható kezeit. „Téged szólítottalak, íme, itt vagyok.“ Nem feledkezik meg rólunk, mindig a mi oldalunkon áll, még akkor is, ha mi elfelejtjük őt és kizárjuk az életünkből. Már akkor ott van, mielőtt imáinkban hozzá fordulnánk.

Λειτουργικὸ Πρόγραμμα ἐβδομάδας
A heti liturgikus program a kápolnában
Τρίτη, 14/5 08:00 π.μ.
     Θ. Λειτουργία

Τετάρτη, 15/5 18:00 μ.μ.
Ἱερά Παράκληση

Παρασκευή, 17/5 8:00 π.μ.
Θ. Λειτουργία.
Kedd, 01.22. reggel 8h
Isteni Liturgia
Szerda, 01.23 este 6h
Paraklisz
Péntek, 01.25.18h
      Isteni Liturgia


Ἐξαρχία Οὑγγαρίας εὐχαριστεῖ γιὰ τὴν ἐνίσχυση τοῦ ἔργου της
A Magyarországi Exarchátus köszönetet mond a feladatának teljesítéséhez nyújtott segítségért.
Elismert egyhàz 7RK 61.190\9\51-19.9.1995
OPT BANK NYRT. BUDAPESTI REGIO   IBAN: HU05 1178 4009 2104 3767 0000 0000 -   BIC (SWIFT): OPTVHUHB