2019. július 13., szombat

Szent Miklós gyalogos zarándoklat

A zarándoklat Szigetszentmiklósról indult, a Szent Miklós Görögkeleti kápolnából és tartott Lórévre a Szent Miklós ereklyéinek átvitele ünnepére szentelt szerb orthodox templomba. Ez a zarándokút lényegében elő zarándoklata volt a két héttel később induló Szent Panteleimon gyalogos zarándoklatnak, mely a Duna másik partján halad egészen Dunaújvárosig.

2019. július 13-án reggel 6:30 körül gyülekeztünk a Szent Miklós görögkeleti kápolnában (2310 Szigetszentmiklós, Eklézsia u 6.), ahol jelenlétével megtisztelt bennünket Szabó József úr, Szigetszentmiklós város polgármestere is. A zarándoklatra egyházközségünk tagjai mellett Dunaújváros környékéről is többen eljöttek, akik már évek óta részvevői a Szent Panteleimon zarándoklatnak. Mostani utunkon részt vett Paisziosz segédpüspökünk is, aki a rövid útra bocsátó szertartás után megáldotta a jelen levőket. Ezt követően városunk polgármestere vízzel és pogácsával látta el az útra kelőket, melyeknek nagy hasznát vettük az előttünk álló valamivel több, mint 33 kilométeren. 


Rövid beszélgetést követően kb. 7:30-kor indulunk el. A Határ úton és a Csépi úton keresztül jutottunk el a Tököli Erdőbe. Ezen az útvonalon kísért bennünket a Szigetszentmiklósi, Szigethalmi és a Tököli polgárőrség. Az ezt követő Szigetcsépig vezető szakaszon a Duna közelében haladtunk.


Szigetcsépen az ottani szerb orthodox egyházközség képviselői nagy szeretettel vártak bennünket. Elláttak minket mindennel, mi szemnek, szájnak ingere és bemutatták nekünk gyönyörű kis templomukat. A Csepel-szigeten lakók nem is tudják, milyen szép kis temploma van Szigetcsépnek. Mindenképpen érdemes megnézni és érdemes körülnézni a településen is.





Szigetcsépről ketten kapcsolódtak be a zarándoklatba. Velük együtt haladtunk a Ráckevéig tartó vadregényes szakaszon. Körülbelül Szigetszentmárton vonalában haladhattunk a Duna parton, amikor elkapott bennünket a szakadó eső. Éppen azon a helyen volt egy esővédő beálló. A kényszerű megállónkban Szent Miklóshoz szóló éneket énekeltünk. Ezt követően kisvártatva elállt az eső és folytathattuk utunkat. A megázott talajon kissé nehezebb volt az előrehaladásunk. Nemsokára azonban elértük a rendezett part menti ösvényt, ahol gyönyörködhettünk a Duna látványában.


Ráckevére érkezve nagyon megörültünk a Szerb templom kék tornya látványának. Megérkeztünk. Ezzel lezártuk a zarándoklat leghosszabb szakaszát. A templomkertben tartott pihenő után megtekintettük az ősi templomot. Kevesen tudják, hogy belsejében egy hajdan igen nagy tiszteletnek örvendő kegyképet őriznek, melyen ma is láthatók az imameghallgatások „tárgyi bizonyítékai” a fogadalmi ajándékok.
A templom megtekintése után továbbindultunk Lórévre. 


18 óra felé el is értük a kis templomot, melyet nagy szeretettel meg is nyitottak előttünk. Az egész településen és a templomban is azt láttuk, hogy minden nagyon szépen rendben van tartva olyan volt, mint egy kis ékszerdoboz. A végére maradt a búcsúzás. A társaság egyik fele a komppal elment Adonyba, a másik fele visszatért Szigetszentmiklósra.